Évforduló - kezdet és vég

Ezt a bejegyzést inkább csak a fórumos lányok fogják érteni (remélem), úgyhogy ha valaki "idegenként" idekeveredne, attól jó előre elnézést kérek.

Tehát a mai nap egészen pontosan a 3. évforduló. Hogy minek az évfordulója? A Forma 1 - és Kimi Räikkönen - őrületem kezdődött 2008-ban ezen a napon.

És miért olyan nagyon fontos ez a nap, hogy megemlítsem? Mert ezekből a dolgokból mára nem maradt szinte semmi.

A Forma 1 még mindig megy, de már korántsem azzal a hévvel és szenvedéllyel, mint 3 éve. Ennek az egyik fő oka az, hogy Kimi elhagyta a (száguldó) cirkuszt, és magával vitte a lelkesedésem nagy részét is. A lelépése körülményeit már nem figyeltem árgus szemekkel, de elvette a kedvemet az, hogy sok helyen és sok ismerőstől olvastam bántó dolgokat. Rólam is. Még ha nem is konkrétan nekem címezve, de tudtam, hogy rám (is) gondoltak azok a valakik, akik például divatszurkolóknak hívták azokat, akik a Ferrarinál maradtak annak ellenére, hogy Kimi ment, Fernando Alonso pedig jött. Mondom, nem tudom, hogy mi volt a háttérben (amit az érintetteken kívül senki nem tudhat), de a mesterségesen gerjesztett ellentétek, beszólogatások, a sokszor a szívem mélyéig hatoló bántó megjegyzések a Ferrariról és Ferről...nos hát ezeknek óriási szerepe volt abban, hogy eltűnjön az imádat.

Oké, ehhez hozzájárult az is, hogy nem szeretem Sebastian Vettelt. Nem szeretem. Sosem fogom megszeretni. Ez olyan biztos, mint hogy most itt ülök és posztot írok. Nem azért nem szeretem, mert nem szerethető. Biztosan az. Nem azért nem szeretem, mert tehetséges és sorra nyeri a futamokat (na jó, az utolsókat nem annyira). Már akkor láttam, hogy tehetséges, amikor még nem Red Bull - pilóta volt. Ezt el is ismerem, és sosem tagadtam, hogy az.

Az ok, amiért nem szeretem, az az, hogy neki sikerült éket vernie azok közé az emberek közé, akik régebben szinte minden éjjelüket - nappalukat együtt töltötték, még ha csak virtuálisan is. Kimi távozása lyukat ütött az addig összetartó kis társaság falain, és ezek a lyukak egyre csak mélyültek, egészen odáig, hogy nem tudtunk egymással normálisan beszélgetni, mert mindennek civakodás lett a vége. Civakodás két olyan ember miatt, akik azt sem tudták/tudják, hogy a világon vagyunk.

Azóta eltelt néhány év, mindenki idősebb lett (csak én nem :P), és a dolgok más színezetet kaptak. Nálam legalábbis. Rájöttem arra, hogy ezek a veszekedések, beszólogatások nem vezetnek sehová. Illetve oda, hogy ha valaki szólt valamit, akkor valaki más egyből reagált rá és sokszor nem a legszebb módon. És ez így nem jó.

Amióta Forma 1-et nézek (úgy értem, komolyabban), mindig Ferrari - szurkoló voltam, és ezt erősítette Kimi rövid piros overálos pályafutása is. Emlékszem, abban az időben rendszeresen "veszekedtünk" a sógornőmmel, mert ő Hamilton - drukker volt, és ha együtt néztük a futamokat, annak nem volt jó vége (pláne ha közben megittunk néhány Bacardi Breezert). Utáltam Hamiltont, mert folyamatosan jobb eredményei voltak és a csapból is ő folyt. Azt az ő esetében is elismertem, hogy borzasztóan tehetséges, de ennél tovább nem mentem. Viszont mindig örültem, ha valami baj volt a kocsijával. Ma pedig már majdnem egy szinten van a Ferraris pilótákkal. Na jó, ez erős csúsztatás, de már neki is szurkolok a futamokon - egészen addig, amíg nem veszélyezteti a Vörösöket. És addig, amíg van arra esély, hogy megszorongassa Sebet. Nem kell, hogy kiüsse, nem kell baleset. Csak legyenek izgalmasak a futamok. Hadd élvezzem végre felhőtlenül úgy a versenyt, hogy tudom is, mi történik a pályán, nem csak azt bámulom, hogy Kiminek milyen a keze, merthogy még mindig kézfetisiszta vagyok, erről Gombinénim tudna mesélni. Szóval eseménydús, jó futamokat akarok látni, és nem számít, hogy Seb behozhatatlan előnnyel lesz megint világbajnok. Nem ismerem őt. Bevallom, hogy annyira sem érdekelt soha, mint ember, hogy például megnézzem, hány éves. Nem tudom, hogy elszállt-e attól, hogy tavaly világbajnok lett. Nem is érdekel. És ezt nem rossz értelemben mondom, hanem azért, mert nekem ő emberként egész egyszerűen egy semleges valaki. Viszont azt nem akarom, hogy miatta (és Kimi hiánya miatt) essünk szét teljesen. Nem akarom, hogy egy futam után azt kelljen olvasnom bárhol a neten, közösségi oldalakon számomra kedves emberektől, hogy de jó, hogy ez a retek Alonso és ez az undorító XY kiesett, stb. Ez sarkosított példa, de előfordult. És visszafelé is.

Félreértés ne essék, én nem azt mondom, hogy mindenki adja fel az elveit és úgy gondolkozzon és viselkedjen, hogy az mindenkinek megfeleljen, mert ilyen nincs. Nem lehet mindenkinek mindig megfelelni. Lehetetlen. Én csak arra gondoltam, hogy legalább mi ne bántsuk egymást apróságok miatt, mert felesleges. Próbáljunk meg figyelni a másikra. Tolerancia a kulcsszó. Én a koromból (és a munkahelyemből) adódóan jóval toleránsabb vagyok, mint Ti, de ehhez az is kellett, hogy lenyugodjak és másképp, objektív szemszögből lássak bizonyos dolgokat, amik régen fontosak voltak nekem és Nektek is.

Maradjunk meg egymásnak, mert ebben a francos kemény és kegyetlen életben sok esetben csak a barátok segíthetnek.

Na, ez jó hosszúra sikeredett. Már hetek óta érlelődött bennem, és most kiadtam magamból, mert szeretném tisztán, nyugodt lelkiismerettel kezdeni az új időszakomat. A mai naptól. Ha már Kimit és a régi énem egy részét elvesztettem, legalább Ti tudjátok, hogy igyekeztem orvosolni a régi bajaimat, és remélem, ebben partnerek lesztek.

Gombinéni, a Te posztodra ez csak részben válasz, de ígérem, meglesz a teljes reakció is - egyszer.

Szeretlek Benneteket.