Hiányzol...

Régen jártam errefelé. Egyszerűen azért, mert tulajdonképpen semmi olyan extra dolog nem történt az életemben, amiről érdemes lett volna posztot írni. Eltelt a nyár, a srácoknak elkezdődött a suli és a vele járó reggeli koránkelés és társai, a leckeírások-ellenőrzések, nekem pedig a szokásos taposómalom, amit hol jobban, hol rosszabbul viselek. De nem is ez a lényeg.

Hanem az, hogy hiányzol. És a hiányod megér egy bejegyzést a blogomban.

A múltban igen fontos része voltál az életemnek, és valamilyen szinten még ma is az vagy, bár már nem vagy jelen a mindennapjaimban olyan intenzíven, mint 3 éve voltál. De sosem foglak elfelejteni. Sok változást hoztál és rengeteg (na jó, nem rengeteg, de sok) ismerőst, barátot. Összekovácsoltál embereket. Órákig tudtunk beszélgetni Rólad a chaten, sírva röhögtünk egymás hülyeségein. Sztorik születtek Rólad - Veled (ártatlan-kedves és bőven 18 karikás történetek egyaránt), amiket naponta több órán keresztül olvastam. Ki sem lehetett robbantani a számítógép elől. Én is megpróbálkoztam egy történet megírásával, ami mai szemmel olvasva nem sikerült túl jól, viszont visszahozza azokat a pillanatokat-érzéseket, amik akkor vettek körül, amikor a történet született. Felnőttként úgy viselkedtem, ha Rólad volt szó, mint egy tizenéves kis hülye némber. Azt terveztük az egyik ismerősömmel, hogy kiutazunk külföldre, hogy láthassunk. Persze ez nem jött össze, egyrészt anyagi okok miatt, másrészt pedig addigra már...hm..."kiégtem". "Hűtlen" lettem Hozzád és találtam másvalakit, aki ugyanazt váltotta ki belőlem, mint egykor Te.

Ma már nem tudok Rólad túl sokat, mert - mint mondtam - nem követem az életedet percről-percre. Viszont mostanában nagyon sokat gondolok Rád, mert mindig történik valami, amiről Te jutsz az eszembe. 

És jó érzések töltenek el. Mosolygok, amikor nézegetem a képeidet, és valamit mindig fel tudok idézni a "közös múltunkból".

Hiányzol. Tudom, hogy nem fogsz visszatérni azokba a körökbe, ahol most én "mozgok" és ahonnan leléptél (jól tetted egyébként), de szeretném, ha tudnád: HIÁNYZOL. És köszönöm, hogy néhány boldog pillanatot-percet-órát hoztál az életembe. Köszönöm a barátokat, akiket kaptam. Köszönöm az érzéseket. MINDENT KÖSZÖNÖK.

Ui: EZT még mindig imádom Rajtad...



Nyehh...

 És ezt is...

Na és ettől még mindig...hmmmmmmmm...

Nem is tudom, hányszor néztem meg ezt a videót, amiből ki lett csípve ez a pillanat...

Na, keressünk még...

Pakolhatnék még órákig...


És ez is hiányzik.

HIÁNYZOL, JÉGEMBER.